MÁSODIK RÉSZ

“HA A JÖVŐRE VAGY KÍVÁNCSI, VIZSGÁLD MEG JELENLEGI TETTEIDET”

Rinpocse, miért kell a buddhizmussal foglalkoznunk?
Ezt, a buddhizmussal foglalkozó három embertípus leírásával szeretném megválaszolni. Általánosságban véve, a legkisebb rovar és a legintelligensebb ember is megegyezik: boldogok akarnak lenni és el akarják kerülni a szenvedést. Az emberi lények többsége nem tudja, hogy mi a szenvedés, vagy boldogság oka, de a buddhizmus tanaiban és gyakorlataiban meg fogja találni a válaszokat ezekre a kérdésekre.
Mik a szenvedés és a boldogság okai?
A Nagarjuna féle Ratnavaliban ez áll: “Minden cselekedet, amely vágyakozásból, ellenszenvből és nem tudásból ered, szenvedést okoz; minden vágyakozástól, ellenszenvtől és nem tudástól mentes cselekedet boldogságot okoz.” Mint ahogy már mondtam, háromféle ember van. A legalsó fokon álló ember éppúgy, mint minden lény, boldog akar lenni, és nem akar szenvedni, mint ahogy az alacsonyabb világokban sem akar újjászületni, tehát azért gyakorolja a buddhizmust, hogy megteremtse az okokat az emberi világban, vagy az istenek mennyei világában való újjászületéshez. Nem rendelkezik sem az erővel, sem a bátorsággal ahhoz, hogy elhagyja a világi létet. A világi létből csak a legjobbat kívánja, a rosszat szeretné elkerülni és ezért gyakorolja a buddhizmust, hogy végül is magasabb újjászületést érjen el. A középső fokon álló ember megérti, hogy az egész világi lét függetlenül attól, hogy hol születik az ember, természeténél fogva forró. Ki akar ebből az egészből kerülni és el akarja érni a Nirvánát, azt az állapotot, amely mentes a szenvedéstől. A legmagasabb szinten álló ember belátja, hogy ahogy ő nem akar szenvedni és boldogságot szeretne, éppúgy minden élőlénynek ugyanazok a kívánságai és félelmei. Tudja azt is, hogy nincs olyan lény, aki valamikor ne lett volna az apánk, vagy az anyánk, tekintettel arra, hogy kezdet nélküli idők óta újra, meg újra megszületünk a világi létezésben. Mivel ilyen közel állunk minden élőlényhez, a legkülönb ember az, aki azért gyakorolja buddhizmust, hogy a számtalan lény mindegyikét megszabadítsa a szenvedéstől.
Hogyan gyakoroljunk?
Két nagyon fontos dologgal kezdi az ember a buddhizmus gyakorlását: meditációval a Négy Megfontolandóról és a Menedékvétellel. A Négy Megfontolandó a következő: az emberként való születés nehézsége, a Szamszára múlandósága, a világi lét szenvedése, a Karma törvénye, ami az Ok Okozati viszonyt jelenti. Általában véve nagyon nehéz emberként születni. Azt gondolhatnánk, hogy sok ember van, de ha ezek számát összehasonlítjuk más lények számával, rájövünk, hogy milyen kevesen vagyunk (pl. mindannyiunk testében milliónyi bacilus, mikróba, vírus stb. él). Az emberi születésre tehát, statisztikailag nézve, nagyon kevés az esély. Azon kívül sok olyan helyen is újjászülethet az ember, amely kevés értékkel bír egy élőlény számára, mivel ott Buddha tanait nem hallhatja. Nyolc előnytelen hely van ahol magszülethetünk: a poklok, az éhező szellemek, az állatok, a barbárok birodalma, olyan helyek, ahol a vallási tanítás téves, ahol nincs Buddha, bizonyos isteni birodalmak és a korlátozott emberek birodalma. És még ha emberként is születünk újjá, tíz alapkövetelmény szükséges. Szükséges olyan helyen születni, ahol Buddha megjelent, ahol ténylegesen tanította a vallást, ahol a tan még élő, ahol a mesterek még olyan jóságosak,hogy tanításokat adnak és ahol még élnek buddhista szerzetesek és gyakorlók. Öt külső követelmény is szükséges: mentesnek kell lenni az öt azonnali hatású negatív cselekedettől, amelyek komoly akadályokat teremtenének. Az emberként való újjászületés nehézségét más módon is kifejezhetjük. Az erényes cselekedetek és a helyes morális viselkedés az okai az emberként való újjászületésnek. Tekintettel arra, hogy ezt nagyon kevés ember tudatosítja, az emberi születés már csak ezért is ritka. Természeténél fogva sokkal könnyebb valahol máshol megszületni. Az emberi születés nehézségét egy példával szokták megvilágítani. Képzelj el egy vak teknőst, amely az óceánban él. Az óceán felszínén egy járom lebeg. A teknős száz évenként egyszer jön fel a felszínre, mégis több esélyevanarra, hogy a nyakát a járom lyukába dugja, mint nekünk arra, hogy emberként szülessünk. Elmélkedés a múlandóságról: Buddha mondta: “A lét három birodalma olyan, mint egy őszi felhő; a lények születése és halála, mint egy táncos mozdulatai; egy lény élete, mint egy vízesés, mint egy villám az égen. Nem áll meg soha, egyetlen pillanatra sem és ha egyszer elkezdődött, elkerülhetetlenül halad a vége felé.” Minden változik: kinn változnak az évszakok, a tavasz helyet ad a nyárnak, az ősznek és a télnek. A gyerekek felnőnek, a felnőttek megöregszenek; a haj színe feketéből fehérré változik, a bőr megráncosodikés azélet tovatűnik. Nem így van? Minden állandóan változik. Nincs egyetlen hely sem, ahol az ember a múlandóságot elkerülhetné. Mivel minden folytonosan változik, az ember nem tudhatja soha, mikor jön el avég. Ma teljesen egészséges és holnap mégis meghal. Két dolgot tudunk a halálról: biztos, hogy eljön és fogalmunk sincs róla, hogy mikor. Minden pillanatban eljöhet számtalan külső és belső tényező okozhatja. Ha tehát a buddhizmust akarod gyakorolni, be kell látnod, hogy azonnal el kell kezdeni. Nemlehetsz biztos a holnapban, amikor is valamit még tehetnél.
Hogyan segíthet mindez még rajtunk? A buddhizmus gyakorlása nem tesz minket kevésbé múlandóvá.
Nem fog minket kevésbé múlandóvá tenni, de megadja a biztonságot, hogy következő életeinkben kevesebbet fogunk szenvedni. A Dharma, a vallás gyakorlása röviden azt jelenti: elkerülni az erénytelen cselekedeteket és erényes tetteket gyakorolni. Ha így cselekszel, magától értetődik, hogy a jövőben boldogabb leszel.
Azt jelenti, hogyha kevesebbet várunk ettől az élettől, akkor kevesebbet fogunk szenvedni?
Igen, azt is, de még fontosabb, hogy az elmélkedés a múlandóságról arra fog késztetni minket, hogy azonnal el kezdjünk foglalkozni a Dharmával. A múlandóságról való gondolkodás meggyorsít majd utunkon.
Melyik a hat birodalom és mik a szenvedések ezekben?
Amint már mondtam, a világi létben bárhol vagy, mindenhol szenvedsz. A szenvedésnek három fajtáját ismerjük: a szenvedés szenvedését, a változás szenvedését és a feltételekhez kötött lét szenvedését. A szenvedés szenvedése az, amikor a fejed fáj, vagy valami ehhez hasonló. Ez egyszerűen szenvedés, amelyet mindenki elfogad és úgy tekinti, mint szenvedést. A változás szenvedése olyan szenvedés, amelyet a változás észlelésén keresztül tapasztalunk. Ma együtt vagy barátaiddal, de el kell menned; ha elmész ellenségekkel találkozol. Semmi sem maradandó és ezt látni szenvedést okoz. A feltételekhez kötött lét szenvedése azt jelenti, hogy a világi tevékenységek nem elégítenek ki. Sok mindent teszünk a világban, de sose vagyunk igazán elégedettek. Mindig egyre több a tennivalónk, amit nem tudunk elvégezni, ez csalódottságot okoz, ami megint csak szenvedés. A legalacsonyabb birodalom a hat közül a poklok birodalma, ahol forróság és jeges hideg uralkodik, valamint a szomszédos poklok, amelyek szintén erős szenvedések állapotai és hihetetlenül hosszú ideig tartanak. Ezen szenvedések oka a gyűlölet. Azután következik az éhező szellemek birodalma, akik azért gyötrődnek, mert képtelenek lenyelni az ételt és az italt. Ez a vágyakozás és a zsugoriság eredménye. Az állatok világát ismerjük, az ide történő születés oka, a nem tudás. Az emberek világát szintén ismerjük. Az ötödik birodalom a félisteneké, akik féltékenységből állandóan harcban állnak az istenekkel; a félistenek tehát szenvedni fognak a következő életükben. Az istenek látszólag nagyon kellemesen élnek. Sok élvezetben van részük és mérhetetlenül sokáig élnek, de előbb utóbb megöregszenek és meghalnak. Mivel mást nem tettek, csak szórakoztak, ezért nem szereztek érdemeket egy magasabb szintű születéshez és nagy szenvedések állapotaiba zuhannak vissza. A három alacsonyabb világban a lények csak a szenvedés szenvedését tapasztalják, az emberek a szenvedés mindhárom fajtáját, de különösen az első kettőt, míg az istenek főképpen az utolsó kettőt.Az utolsó Négy Megfontolandó közül a Karma, az ok és okozat törvénye. Buddhista szempontból mindennek, amink van és mindennek, amit teszünk, a múltban keresendő az oka. Ha az ember tudni akarja, hogy mit csinált a múltban, jelenlegi helyzetét kell megnéznie. Hogy az ember gazdag, vagy szegény, szép, vagy csúnya, ez mind korábbi cselekedeteink eredménye. Ugyanígy függ a jövő hogy boldogok leszünk, vagy sem, jelenlegi tetteinktől. Mindennek, amit ma teszünk, következménye lesz a jövőben. Ha a fa gyökere gyógyító erejű, akkor a virág, a levél, a kéreg és minden, ami a fán nő, szintén gyógyító erejű lesz; éppúgy minden cselekedet, amely a vágyakozás, az ellenszenv és a tudatlanság ellentétéből ered, boldogságot fog eredményezni. Ha a fa gyökere mérgező, akkor minden, ami a fán nő, mérgező lesz; éppúgy minden cselekedet, amely vágyakozásból, ellenszenvből és tudatlanságból ered, szenvedést fog okozni.
Van olyan gyakorlat, amelyik az ok és okozat törvényén alapszik?
Az ok és okozat törvénye, a Karma, a buddhizmus egyik legfontosabb tanítása. Ez azt jelenti, hogy az embernek mindig erényes cselekedeteket kell végeznie, mert a nem erényes cselekedetek mindig szenvedést hoznak magukkal, ebben az életben és a következőben egyaránt. Ha az ember nem akar szenvedni, akkor a szenvedés okát kell elkerülnie; ha nincs ok, akkor következmény sem lesz. Ha egy fának eltávolítjuk a gyökereit, akkor az nem fog gyümölcsöket hozni. Ha az ember boldog akar lenni, akkor nagyon gondosan kell bánnia a boldogság okával, éppen úgy, ahogyan a fa gyökerének kell gondját viselni,ha azt szeretnénk, hogy a fa szépen növekedjen. Ha a gyökér nem jól működik, a fa sem fog nőni. Mielőtt tehát tehát az ember akármilyen meditációt elkezdene, alaposan el kell gondolkodnia a Négy Megfontolandóról, majd vegyen Menedéket. A Menedékvétel különbözteti meg a buddhistákat a nem buddhistáktól: azt jelenti, hogy az ember teljesen átadta magát, menedéket vett.
Hogyan érjük el ezt az önátadást?
Az ember átadja magát. Mint már mondtam, a világi lét szenvedéssel teli. A szenvedésnek sok kézenfekvő formája van és sok olyan, amelyik kevésbé egyértelmű, amelyet hétköznapi emberek nem vesznek észre. Szeretnénk megszabadulni a szenvedéstől, de jelenleg nincs elég tudás és hatalom a birtokunkban, hogy ezt megvalósítsuk, tehát ebben a pillanatban mi magunk nem sokat tudunk tenni ennek az érdekében. Ha az ember egy fontos lépésre szánja el magát, olyan valakihez fordul, aki nagy hatalommal rendelkezik. Ha beteg az ember, akkor az orvostól kér tanácsot, ha jogi problémái vannak, akkor ügyvédhez fordul. Ha tehát az ember meg akar szabadulni a világi lét szenvedéseitől, akkor menedéket kell vennie a Három Drágaságban, mert ebben a törekvésünkben ők képesek segítséget nyújtani. A Három Drágaság: a Buddha, aki a vezető, a Dharma (vagy a Vallás), amely a te saját Utad, és a Szanga, ami a szellemi társaidat jelenti. A végső Menedék azonban csak a Buddha. A Dharma, vagy Tan két részből áll: a Tan és a Megvalósítás. A Tan a Tripitaka (a Szutrák, az Abidharma és Vinaya tanítások), ez azonban olyan, mint amikor az ember egy csónakot vesz igénybe, hogy átkeljen a folyón; amikor átért, egyszerűen hátrahagyja azt. A Megvalósítás is két részből áll: a Megszűnés Igazsága és az Ösvény Igazsága. Ezek közül az első az üresség, Shunyata, tehát végső menedék nem lehet, míg az Ösvény, amely maga is múlandó, szintén nem. Ami a Szangát illeti, még a legmagasabb tagjai is az Ösvényen járnak, tehát ők sem jelenthetik a végső Menedéket. A Menedék valójában csak a Buddha, mi mégis mindig a Buddhában, a Dharmában és a Szangában veszünk menedéket.
Ez azt jelenti, hogy a Buddha állandó?
Igen, igen. A Buddha természetesen állandó. A Dharmakaya, az “Igazság Test” fölötte áll a változásnak és állandóságnak és a Sambhogakaya, az “Öröm Test” mindig létező. A Nirmanakaya, a “Megnyilvánulás Test“ az a forma, amelyet a Buddha ezen a Földön felvesz és ez valóban múlandónak látszik, ámbár valahol mindig jelen van, ha nem is itt.
Hogyan történik a Menedékvétel?
A Menedékvétel különböző módokon történik, a három embertípus szándékainak megfelelően, noha a három ok: a félelem, a bizalom és az együttérzés ugyanaz. A Menedékvétel tulajdonképpeni gyakorlata a menedék ima recitálása. A legegyszerűbb ima így hangzik: “Menedéket veszek a Buddhában, menedéket veszek a Dharmában, menedéket veszek a Szangában”. Részletesebb változata a következőképpen hangzik: “Amíg a Megvilágosodást el nem érem, menedéket veszek a Buddhában, a Dharmában és a Szangában. Ennek eredményeképpen minden lény érje el a Buddha állapotot.” De ezt csak a hangoddal recitálni nem elég szívedből kell szólnia. Ha menedéket keresel az eső elől, nem fog segíteni, ha így szólsz: “esernyő, esernyő”, vagy “ház, ház”. Ellenben ha keresel egy házat, vagy szerzel egy esernyőt, akkor minden kétség nélkül védve leszel az esőtől. Szükséges tehát, hogy teljes meggyőződéssel, nagyon komolyan történjék a Menedékvétel és azonkívül arra kell gondolnod, hogy akármi is történik, csak a Három Dágaságnál keresel Menedéket, és hogy mindig ennek a védelme alatt fogsz maradni. Az ily módon és ilyen szándékkal recitált fohász a buddhizmus első gyakorlata és egyben alapja az összes többinek. Az ily módon történt Menedékvétel különbözteti meg a buddhistát a nem buddhistától. Habár mindez elég a buddhistává váláshoz, szokásos még egy rövid rövid szertartás is a szellemi vezető jelenlétében. Ő mondja először a szavakat, amelyeket a tanítvány elismétel, és megfogadja, hogy a buddhista alapvető morális tanításait követni fogja. Ettől kezdve minden nap folytatnunk kell az ima recitálását, nagy odaadással.
Valóban lehetséges, hogy egy ember állatként szülessen újjá?
Igen, egész biztosan. Sok történet szól állatokról, amelyek jó cselekedeteik következtében emberként születtek újjá, és emberekről, akik rossz cselekedetek folytán állatokként. Egyes állatok nagyon jóságosak különösen a kicsinyekhez, és nagyon kemény munka által tudják teremteni az emberi születés okait.
Miért olyan fontos emberként születni?
Az emberi születés rendkívül értékes, mert az emberi lét segítségével nem csak egy magasabb újjászületést és Nirvánát érhetünk el, hanem a Dharma gyakorlása által eljuthatunk a Megvilágosodásig is.
Valóban segít rajtunk, ha sokat gondolunk a múlandóságra? Hiszen tudjuk, hogy múlandóak vagyunk, és esetleg boldogtalanná tenne minket, ha túl sokat gondolnánk erre.
Igen, ez segít rajtunk. Tsongkhapa mondta: “Egy rabnak csak egy gondolat jár az fejében: mikor kerülök ki innen? Ez a gondolat uralja állandóan szellemét. Te is gondolkodj így a múlandóságon, amíg nem kerülsz ebbe a tudatállapotba.”
Valóban egy rab helyzetében vagyunk? A világi lét dolgait gyakran nagyon kellemesnek találjuk.
De ezek az örömök nem maradandóak, nem így van? Éppen az öröm vezethet a bajhoz, nem? Most boldogok vagyunk, de nem tudjuk, mit hoz a következő óra. Bármelyik pillanatban katasztrófa történhet. Mivel az örömök múlandóak és nagyon bizonytalanok, nem vagy valójában boldog, mert az örömöt beárnyékolja az aggódás. Ténylegesen sosem vagy boldog, mert nem tudod, hogy mi fog történni, és ezért elkerülhetetlen az aggodalom.
Léteznek a poklok valójában úgy, ahogy a buddhista Szutrákban le van írva, vagy ez csak egy képi beszéd a szenvedés állapotainak és mennyiségeinek leírására?
Valami valóban létezik, úgy hiszem. A Szutrákban az áll, hogy ezek valóban léteznek és még sokkal szörnyűbbek, mint ahogy le vannak írva. Azt mondják, Buddha nem mondott el mindent róluk teljes részletességében, mert ha ezt meg tett volna, az emberek elájultak volna.
Mennyire valóságosak ezek a poklok?
Annyira valóságosak, mint a jelenlegi életünk, Sok ember úgy gondolja, hogy nem valóságosak, hanem olyanok, mint egy álom. De valójában, amikor álmodunk, éppoly valóságos az örömünk és bánatunk, mint ébren. Jelenlegi tapasztalataink sem valóságosak, de mi mégis gondoljuk, hogy minden valóságos körülöttünk. A pokol éppoly valóságos, mint ez. Természetesen a pokol sem létezik valójában. Ez sem létezik. Mi ez akkor?
Szenvednek a Buddhák?
Nem, ők nem szenvednek soha. Teljesen mentesek a szenvedéstől.
Látják a szenvedést?
Nem, nem is látják a szenvedést.
Hogyan tudnak akkor szenvedő embereken segíteni?
Ők nem szenvednek. A Gelugpák azt mondják, hogy a Buddhák látják a szenvedést, mi azt mondjuk, hogy nem. Ez az egyik különbség a Szakja és a Gelugpa Rend között. Az ember, aki felébredt, nem álmodik többé. A szenvedésnek ez a tisztátlan, Szamszarikus színháza olyan, mint egy álom, mint egy illúzió. Az az ember, aki felébredt ebből az álomból, nem álmodik többé. De a Bodhicitta (a Megviágosodás szelleme) és az együttérzés folytán spontán lép fel benne a másokon való segítés. De a Buddha maga soha nem látja a szenvedést. Számára minden dolog tiszta jelenségekké alakul át.
Érintett a Buddha a Karmában?
Ő elérte a végső karmikus erdményt, a legmagasabb és a lehető legjobb karmikus eredményt.
Történhet velünk valami, ami nem a saját tetteink eredménye?
Nem, soha.
Képes a Buddha saját, vagy mások tetteinek az eredményét megfigyelni?
Igen, történtek például jövendölések, de én úgy gondolom, hogy a Buddha ezek eredményeit nem látja. Ha jövendölés szükséges, akkor ez egyszerűen, spontán módon lép fel.
Meg tudjuk változtatni korábbi cselekedeteink eredményét?
Egész biztosan. A Vadzsrasattva meditáció meg tudja tisztítani sok korábbi rossz cselekedetünket, de mindenképpen hasznos és szükséges helyes okok és eredmények teremtése.