Őszentsége Szakja Trizin rövid tanítása

 A tibeti buddhizmus a leggazdagabb hagyományok egyike, mivel a Buddha tanításainak mindegyik szintjét tartalmazza: a hínajánát, a mahájánát és a vadzsrajánát. E tanítások számos országba eljutottak már, és sokan gyakorolják is ezeket, ami helyes, hiszen ez a boldogság és a jólét forrása. A Buddha nagyszerű tevékenységéből több iskola származott. Tibetben négy nagyobb iskola van, amelyek olyanok, mint egy család négy ékszere: ha akár az egyik is elveszik, nagy a kár. Ezért fontos, hogy a négy hagyomány mindegyikét fenntartsák és ápolják.

A Buddha minden lény javát kívánta szolgálni azzal, hogy elszánta magát a megvilágosodásra. Három végtelen világkorszakon át hatalmas mennyiségű érdemet és bölcsességet halmozott föl, azután Indiában, a Sákják királyának fiaként öltött testet, és véghezvitte a hetvenkét nagyszerű tettet. Megmutatta, hogy miként világosodhat meg a hétköznapi ember, ha a nemes ösvényt járja.

A Buddha cselekedeteinek mindegyike mélységes jelentéssel bír, s legjelentősebb közülük a beszéd. A Buddha azért tanított, hogy az érző lényeket megszabadítsa a szamszárabeli szenvedésektől. Az érző lények számtalanul sokan vannak, és mindannyiuk tudata más és más, ahogy ízlésük, hajlamaik és helyzetük is különböző. Ezért egyetlen fajta Dharma nem elégséges a számukra.

A különböző betegségek más és más gyógyszerrel gyógyíthatók, s a Buddha a maga végtelen bölcsességével, együttérzésével, erejével és ügyes eszközeivel úgy tanított, hogy az mindegyikünk tudatának és tudati szennyeződéseinek megfeleljen. Tudati szennyeződéseink olyanok, akár a betegségek, a Dharma pedig a gyógyszerhez hasonló. Sokféle szennyeződés van, de mindegyik ugyanabból a háromból ered: a nem tudásból, a vágyból és a gyűlöletből. A gyógyszer, avagy ellenszer a Tripitaka. A vágy ellenszere a Vinaja, vagyis az erkölcsös viselkedés, amely kifejti, hogy a világi emberek, a szerzetesek és az apácák miként gyakorolják az erényt. A gyűlölet ellenszere a Szútra, amely leírja a haragnak véget vető meditációs módszert és kifejti az ehhez kapcsolódó gondolatokat. A nem tudás ellenszere az Abhidharma, vagyis a tanítás, amely a valóság igaz természetét meglátó bölcsességet taglalja.

A Buddha tanítása két nagyobb iskola, avagy hagyomány körébe sorolható, amely a követők két típusának szól: ez a hínajána és a mahájána. A mahájána a nagyobb hagyomány, erre az oki szemlélet, illetve az eredmény-szemlélet mutat rá. A mahájánában az eredmény nagyobb. A hínajána csupán az egyéni megszabadulást valósítja meg, míg a mahájána minden érző lény javát teljesíti be. A bölcsesség segítségével a gyakorló felismeri a személy éntelenségét és a létezés tényezőinek éntelenségét. Ahhoz, hogy a megvilágosodást elérhesse, három végtelen világkorszakon át kell törekednie minden érző lény javára. Ezután a bölcsesség megvalósításával teljesen megszabadul a szamszára tisztátalanságaitól. Ezek az oki szemléletek.

Az eredmény a Buddhaság, amely sok nagyszerű minőséggel bír, s messze meghaladja a srávakák és a pratjékabuddhák megvalósítását. A gyakorló nem csupán a nagyszerű minőségeket szerzi meg, hanem képes lesz arra is, hogy a végső megvilágosodáshoz vezető utat más lényeknek is mutassa.

A mahájánán belül ott az oki-mahájána és az eredmény-mahájána, vagyis a vadzsrajána. Úgy is mondhatnánk, hogy három jána van: a srávakajána, a pratjékajána és a bódhiszattvajána, azaz a mahájána. A mahájánában és a mantrajánában közös a kezdeti szándék avagy indíttatás – a bódhicsitta, vagyis a megvilágosodástudat –, illetve a végső igazság felismerése, vagyis a minden szélsőségtől mentes nézet. A végső eredmény, a legfőbb megvilágosodás ugyanaz; a különbség a módszerekben mutatkozik. A mantrajána nagyobb, mint az általános mahájána, mivel módszerei fejlettebbek. A testet, a beszédet és a tudatot a gyakorló vizualizációk, mantrák recitálása és testi jógák gyakorlása során használja. A mantrajánának több módszere van és gyakorolni is könnyebb, mivel a hétköznapi élet minden egyes mozdulata az ösvény része. Olyan emberek számára megfelelő út ez, akik képesek megérteni a mélyebb, fejlettebb módszereket. Az általános mahájánát oki-jánának nevezik, mivel megteremti a legfőbb megvilágosodás okait. Itt az ember a hat tökéletességet gyakorolja: az adakozást, az erkölcsös viselkedést, a türelmet és a többit, és hatalmas mennyiségű érdemet és bölcsességet halmoz föl. Ez nagy erőfeszítést igényel. Az eredmény a Dharmakája és a beszéd, a test és a transzcendentális bölcsesség nagyszerű tevékenységével és minőségével bíró Rúpakája. A mantrajánát avagy vadzsrajánát eredmény-jánának nevezik, mert az eredményt itt igen könnyű elérni. Aki jó karmával rendelkezik és nagy erőfeszítéseket tesz, akár egy életen belül is elérheti a megvilágosodást, ezért ez az eredmény megvalósításának kívánatosabb módja. Másrészt, a vadzsrajána szerint az eredmény és az ok egy és ugyanaz: az ember a gyakorlás kezdetétől fogva istenség formájában, például a Buddha alakjában vizualizálja magát. Tehát miközben megteremti a megvilágosodás okát, már az eredmény alakjában van jelen. Innen az eredmény-jána elnevezés.

Békés helyre, emberi testbe születtünk, rendelkezünk a megfelelő külső és belső körülményekkel. Nagy lehetőség áll előttünk, ezért két okból is fontos a Dharmát gyakorolnunk. Először is, mindannyiunknak birtokában van a Buddhaság magja: tudatunk igaz természete mindig is tiszta volt. Minden érző lényben ott ez a mag. Másrészt viszont, noha megvan bennünk ez a lehetőség, nem ismerjük fel, mert a tudati szennyeződések teljesen elfedik. Innen származik a valótlan látszat. A tudati szennyeződések és a valótlan látszat csupán időlegesek, nem tartoznak a tudat természetéhez. Ha ez lenne a tudat természete, sohasem világosodhatnánk meg, éppúgy, ahogy a szén is fekete, és az is marad, bármi módon próbáljuk is kifehéríteni.

Amikor ilyen nagyszerű alkalmunk nyílt a Dharmát gyakorolni, amikor előttünk a lehetőség arra, hogy megvilágosodjunk, nagyon lényeges, hogy keményen dolgozzunk. Nem tudjuk, mikor születünk ismét emberi testbe, és mikor áll majd módunkban újra gyakorolni. Birtokunkban van a Buddha tanításainak leglényegesebbje, a vadzsrajána tanítás, amely révén a négy nagy tibeti iskola számtalan mestere, Indiában a nyolcvannégy mahásziddha és Ázsia más országaiban is számtalan mester érte el a megvilágosodást.
Ma ugyanazt a tanítást gyakoroljuk, amelyet Vadzsradhara Buddha adott át gyökér-mestereinknek. A hagyományvonal töretlen. Tehát, amennyiben elegendő erőfeszítést teszünk, minden okunk megvan arra, hogy hasonlóvá váljunk a nagy mesterekhez, és elérjük a legfőbb megvilágosodást.

Gyakoroljatok hát. Kívánom mindegyikőtöknek, hogy sikerrel járjátok a szellemi ösvényt. A Buddha és a hagyományvonal minden gurujának áldása kísérjen benneteket. Köszönöm.

(Bristol, 1984. szeptember 24