Őszentsége Szakja Trizin 1998-ban tartott tanításai
Elsö nap
Először is szeretném megragadni az alkalmat, hogy nagy szeretettel köszöntsek mindenkit, aki eljött ma erre a rendezvényre. Szeretnék köszönetet mondani Paldzsornak és az összes többi Dharma barátunknak, akiknek az erőfeszítéseik lehetővé tették azt, hogy ez a mostani látogatásom Magyarországon megvalósuljon. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert ugyan már gyermekkoromban is hallottam Magyarországról, de ez az első alkalom, hogy itt lehetek. A mai nap nagyon jelentős, mert az egyik legnagyobb spirituális mesterünk évfordulója, így nagyon kedvező jelek veszik körül ezt a látogatást, és jó, hogy egy ilyen fontos napon kezdhetjük a tanítást Magyarországon. A tanítás, melyről a mai nap során beszélni fogok, egy bevezető tanítás, címe: "Elszakadás a négy ragaszkodástól". A tanítás lényegi pontjait később fogom elmagyarázni, amikor maga a tanítás kezdetét veszi majd. Mielőtt azonban ezt elkezdenénk, a hagyományvonal szokása szerint imát intézünk a hagyományt fenntartó gurukhoz és mesterekhez. Kérem tehát azokat, akiknél megvan a szöveg, hogy recitálják velünk az imát. (Ima recitálása)
Most tehát kezdetét veszi a konkrét tanítás.
Tudatában kell lennünk annak, hogy mindannyian érző emberi lények vagyunk, és életünkhöz számos feltétel teljesülésére szükség van. Ilyen feltételek például egy hely ahol lakhatunk, étel, amit megehetünk, ruha, ami testünket fedi. Ezeknek a feltételeknek mindnek teljesülnie kell, de ezek a feltételek csupán fizikai testünket szolgálják ki. Tudnunk kell, hogy fizikai testünk mellett ott van tudatunk is, melynek legfontosabb feltétele azonban a szellemi gyakorlás. A szellemi gyakorlatok tehát tudatunkat táplálják. Mivel ennek a kettősségnek a fontosabb része a tudat, a fizikai test csupán a szolgáló, ezért a lelki-spirituális táplálék sokkal fontosabb. Világunkban számos embertípust és gondolkodásmódot találunk, több különbözô filozófiai nézet, különbözô vallás fér meg egymás mellett. E sokféleségben egy valami mindig azonos, hogy mindenki mentes akar lenni, meg akar szabadulni a szenvedéstôl, és mindenki boldogságra törekszik, függetlenül attól, hogy keleten van-e vagy nyugaton, a történelmi vagy a modern időkben. A boldogság elérése érdekében minden egyén, minden társadalom, minden közösség és minden ország erőfeszítéseket tesz. A boldogság megtapasztalásának útja, az emberi haladás, mely különösen nagy fejlődésen ment keresztül, amikor a tudományok, és a technológia területén előrelépéseket tett, és így az emberi lények javát szolgálta. És bár a fejlődés jelentős, célunkat el nem értük, így tisztán láthatjuk, hogy belső, szellemi fejlődés nélkül a külső fejlődés nem adhatja meg a keresett, igazi boldogságot. Ami nekünk most a legfontosabb tehát, hogy a külső, anyagi fejlődéssel egyidőben belsô, szellemi fejlődésen is keresztülmenjünk, és a kettő együtt lesz majd igazán hasznunkra. A külső, anyagi fejlődés bár sokféleképpen hasznos, mégis, más oldalról tekintve legtöbbször csak bonyolítja helyzetünket, több problémát okoz, mint amennyi hasznot hajt. A Buddha tanítása szerint, az általunk megtapsztalt szenvedés belső okra, a tudatunkra vezethető vissza. Feltétlenül törekednünk kell tehát arra, hogy irányítsuk belső, elhomályosodott tudatunkat, és ezen keresztül törekedjünk a szellemi fejlődésre. Azt találjuk, hogyha a belső tévedésekben időző elhomályosult tudatunkat nem irányítjuk, nem fejlesztjük, akkor a külső anyagi fejlődés csak segítőjévé válik belső, elhomályosult tudatunk fejlődésének, kiszolgálja a belső, tudati tévedéseket, ezáltal még több vágyakozást, ragaszkodást, dühöt, haragoskodást, féltékenységet, tehát szenvedést szül. Például a régebbi történelmi korszakokban hiába volt meg egy egyénben az a határtalan harag és rombolási vágy, amely arra ösztökélte, hogy másoknak ártson, nem tudott igazán nagy pusztítást okozni, mert nem volt kezében fizikai hatalom. Mai korunkban, ha csak egészen kis gyűlölködés is van az emberben, készen kapja azokat a technikai, materiális feltételeket, melyekkel óriási pusztítást képes véghez vinni. Ugyanakkor, ha egy egyénben jószándék, jószívűség van, akkor megtalálja a környezetében azokat az anyagi feltételeket is, melyek segítségével a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb mértékben szolgálhat embertársai javára. Mindenki számára nagyon fontos korunkban, hogy a lelki-szellemi gyakorlatokat folytasson. A szellemi fejlődéshez számos hagyományt, számos vallást és filozófiát találunk útmutatásául. Nekem személyes meggyôzôdésem, hogy a világon létező valamennyi fő vallás és vallási irányzat rendelkezik egy olyan sajátos szépséggel, hogy mindegyik szolgálhatja az emberek javát. Mivel én buddhista vagyok, ezért buddhista útmutatással szolgálok. Az a tanítás, melyet ma előadok, egy alaptanítás, neve: "Elszakadás a négy ragaszkodástól". A tanítás, melyet ma adok, egy belső útmutatás, mely a tanítások leglényegét, legalapvetőbb elemeit szemlélteti, és ez a belső útmutatás jellegénél fogva tartalmazza a legnagyobb mesterek gyakorlati és személyes tapasztalatait is. A soron következő tanítás története a következő:
 Amikor a nagy Szakjapa Kungpa Nyingpo még kisgyermek volt, tanítója közölte vele, hogy "Te egy nagyon fontos és magas szintű spirituális mester egyetlen fia vagy, ezért nagyon fontos, hogy jól tanuljál, és magas szinten elsajátítsad a hagyományt. Ahhoz azonban, hogy ez kellőképpen megtörténhessen, a bölcsességre kell szert tenned, a bölcsességhez pedig Mandzsusri gyakorlatát kell elsajátítanod, aki valamennyi Buddha bölcsességének a megtestesülése". A hagyomány szempontjából tudnunk kell,hogy maga a nagy Szakjapa Mandzsusri emanációja volt, egyenlő volt a Mandzsusri princípiummal, ugyanakkor az egyszerű emberi lények számára meg kívánta mutatni, hogy lehet az emberi életben bizonyos lépéseken keresztül megvalósítani a bölcsességet, ezért vállalta magára, hogy emberi alakban megszületve példát mutat, és tanúságot tesz arról, hogy el lehet érni ezt a szintet. Tizenkét éves korában tehát megkapta a Mandzsusri beavatást, és az ehhez társuló tanításokat és megtanulta a szertartásokat gurujától. A gyakorlatok kezdeti szakaszában felmerültek bizonyos akadályok, amelyek úgy tűntek, hogy megpróbálják megakadályozni Szakjapát abban, hogy ezen az ösvényen haladjon, ezeket az akadályokat azonban egy haragvó istenségnek Acsalának a gyakorlatain keresztül sikerült eloszlatnia. Az akadályok eloszlatása, és még újabb hat hónapi gyakorlás után sikerült a Mandzsusri meditációt befejeznie.
 Egy napon aztán, egy éles, tiszta meditációs állapotban Szakjapa megpillantotta magát Mandzsusrit, az ékkövekkel ékesített trónon ülve, kezét a tanító mudrában tartva, másik két Bódiszattva között. Ekkor adta át Mandzsusri Szakjapának a négysoros tanítást. A tanítás így szól:
"Ha a jelenlegi élethez ragaszkodsz, akkor nem vagy vallásos ember.
Ha ragaszkodsz a létezés világához, akkor nincs meg benned a kellő lemondás.
Ha önös céljaidhoz ragaszkodsz, akkor nincs meg benned a bódicsitta, a megvilágosodás gondolata.
És ha még mindig megvan benned a ragaszkodás, nem rendelkezel a helyes szemlélettel. "
Pusztán négy soros tanításról van szó, ám ez a négy sor magában foglalja és ötvözi a Hinayana és Mahayana ösvényeket is. Más szóval a szutrák valamennyi gyakorlata bele van foglalva ebbe a négysoros tanításba. Ezeket a tanításokat aztán átadta saját fiának, aztán az Ő fia is tovább adta, és így a családi hagyományvonalon keresztül apáról fiúra szállva maradt fenn töretlenül ennek a tanításnak a hagyománya. Én magam ezt a tanítást saját legfőbb tanítómtól kaptam meg, és számos más tanítótól is. Ez az a tanítás tehát, mely töretlenül maradt fenn Mandzsusritól a mesterek hagyományvonalán keresztül mind a mai napig. Ezt a tanítást a kolostorokban ugyanúgy, mint a világi közösségekben bevezető, előkészítő gyakorlatként alkalmazzák.
 Először is, amikor tanításokat hallagtunk, legelső feladatunk, hogy létrehozzuk a megfelelô hozzáállást. Hiszen függetlenül attól, hogy milyen tanítást hallgatunk, a dolog eredménye mindig az elsődleges hozzáállásunktól függ majd. Ha a késztetettség, vagy hozzáállás megfelel, akkor már a tanítások meghallgatása is nagyon hasznos és jó gyakorlatnak fog bizonyulni. A rossz motivációval, a helyes késztetettség hiányában azonban az eredmény is rossz lesz csak úgy, mintha betegség esetén rossz gyógyszert veszünk be, ártalmas lehet. Ezért nagyon fontos a helyes és legmagassabb szintű késztetettséget kialakítani. Ennek a helyes motivációnak lényege, hogy nem pusztán saját érdekünkben próbáljuk elérni a megvilágosodás állapotát, hanem minden érző lény javát szolgálva, ezek az érző lények pedig olyan sokaságban léteznek, mint maga a tér. Ezzel a hozzáállással és motivációval kell tehát meghallgatnunk a tanításokat, és a tanítások meghallgatása után szorgalmasan gyakoroljuk ezeket a tanításokat. A helyes motiváció után ki kell alakítanunk a helyes magatartási formákat is, ide tartozik az, hogy helyes fizikai, szóbeli és mentális viselkedési módot veszünk fel, megfelelő módon ülünk, tiszteletteljes magatartást tanúsítunk, a tanítások alatt csendben maradunk, mentális magatartásunkban pedig igyekszünk a tanítás minden egyes szavára a legteljesebb mértékben koncentrálni. A szutrákban az is le van írva, hogy tanítások hallgatása alkalmával meg kell szabadulnunk a három hamis edénytől. A test-edény három hibája a következő:
Az első hamis edény nyílásával lefelé van, semmi sem képes belemenni. Ehhez hasonlóan, ha valaki itt van ugyan, de nem koncentrál a tanítás minden szavára, akkor semmi nem fog a tudatába bemenni.
A második hamis edény ugyan felfelé van fordítva, de az alja tele van lyukakkal, így bármit öntünk is bele, az alján kipereg minden. Ugyanígy tudatunk is figyelmetlen vagy laza lehet, és minden kihullik belőle. Bár jóllehet figyelünk a tanításokra, nem őrizzük meg őket.
 A hibás edény harmadik változata felfelé van állítva ugyan, és lyukak sincsenek az alján, de tele van tisztátalan dolgokkal. Így hiába öntünk az edénybe értékes innivalót, beszennyezi azt a tartályban jelenlévő tisztátalanság. Tehát annak ellenére, hogy figyelünk, a tudatunkban eleve bent lévő rossz gondolatok vagy helytelen motiváció hamissá teszik ezeket a tanításokat. Ilyen helytelen motiváció lehet például a büszkeség, mely során magunkat bölcsebbnek, tanultabbnak, vagy magasabbrendűnek tekintjük a tanító mesternél. Ugyanilyen hibás gondolat, ha nem bízunk a mesterben, hanem állandóan bizalmatlankodva folyton hibát keressünk benne. A harmadik hibás gondolat, amikor nincsen meg bennünk a kellőfokú érdeklődés vagy odaadás a tanítások iránt. A negyedik helytelen hozzáállás, amikor figyelmünk szétszórt, kalandozó, objektumról objektumra vándorol. Az ötödik akadály, amikor belső tudatunk szétszórt és kalandozó. Hiába próbálunk figyelni a tanításokra, tudatunkat újabb és újabb gondolathullámok öntik el. A hatodik pedig a türelmetlenség, türelmetlenek vagyunk mert nem értjük a tanítást, vagy túlságosan hosszadalmasnak találjuk az előadás módját.
Tehát a három hibás edény jelenléte nélkül kell megpróbálnunk meghallagatnunk az előadásokat. Az előbb említett hibás hozzáállások és akadályok helyett, a hat figyelem módot kell megvalósítanunk a tanítások hallgatása során. Ha ezeket a megfigyelési szinteket megvalósítjuk, akkor szellemi tanítónk úgy tűnik, mintha orvos lenne, mi magunk pedig betegek vagyunk, akik számára a tanítások gyógyszerként szolgálnak. Tudati tévedéseink pedig súlyos betegségekként jelennek meg ebben a példázatban. Amikor meghallgatjuk a tanításokat, és gyakoroljuk a dharmát, akkor ez olyan, mintha betegként kezelésben részesednénk az orvosunktól. Ezeknek a tanításoknak a meghallgatásával és gyakorlása által válhatunk képessé arra, hogy tovább folytassuk és magasabb szintre emeljük magunkban a szellemi gyakorlatokat. Ha helyes módon meghallgatjuk a tanításokat, akkor mind a hat tökéletesség, a paramiták, amik a bódhiszattvák fő gyakorlatát alkotják, benne foglaltatnak majd a tanítások meghallgatásában. Hogyan van benne a hat tökéletesség a tanítások hallgatásában? A hat tökéletesség közül az első a nagylelkűség, ami magvalósul a tanító oldalán, mert átadja nagylelkűen a tanításokat, a hallgató oldalán pedig az odaadó magatartásban valósul meg. A második tökéletesség a helyes erkölcsi magaviselet azáltal valósul meg, hogy tartózkodunk az ártó, káros cselekedetektől a tanítások során. A tanítások folyamán tartózkodunk minden más cselekedettől, csak átvesszük a tudást, az már maga is helyes erkölcsi magaviselet, fegyelem.  A harmadik tökéletesség a türelem, vállaljuk mindazon kényelmetlenségek elviselését, melyek a tanítás hallgatása során felmerülhetnek, például a csendben maradást és egyéb testi megpróbáltatásokat. A negyedik tökéletesség a vállalkozás maga, amit végrehajtunk midőn érdeklődéssel végighallgatjuk a tanítást. Ez maga a kihívás. az ötödik paramita pedig a koncentráció. Midőn figyelmesen végighallgatjuk a tanításokat, igyekszünk minden szó jelentésére odafigyelni. A hatodik pedig a bölcsesség, melyre a tanítás végighallgatása során, és által teszünk szert. Ezt kell tehát azon értenünk, hogy a tanítások megfelelő hallgatásában benne foglaltatik a hat paramita. Ez volt tehát a hogyan hallgassuk meg a tanításokat, és most pedig maga a tanítás. A tanítást három részre lehet osztani, a bevezető rész, a fő rész, és a következtetés. A bevezető része a belső útmutatásnak is két részből áll, az első a menedékvétel a három drágakőben, a második pedig a megvilágosodás gondolatának kialakítása. És bár ezt a kettőt a négysoros vers nem tartalmazza, mégis minden dharma gyakorlatban magától értetődő, hogy a gyakorlatot ezzel a két résszel kezdjük. Menedéket venni a Buddhában, a dharmában és a szanghában, amikor a buddhista ösvényre lépünk, és a szellemi utat kívánjuk követni a buddhista tanítások szerint, az első lépés. Menedéket venni minden Dharma gyakorlat gyökere, ez az alapja az összes későbbi gyakorlatnak és fogadalomnak. Ahhoz, hogy buddhistává váljunk, nem elegendő buddhista családban születni, sőt még egy szellemileg magas szinten álló ember sem hívhatja magát buddhistának, ha nem vesz menedéket vesz a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. A menedékvétel tehát rendkívüli fontossággal bír, és ezt öt részben magyarázzuk el.
A menedékvétel öt része tehát a következô:
1. a menedékvétel oka,
2. a menedékvétel tárgya,
3. a menedékvétel módja,
4. a menedékvétel hasznai, és
5. a szabályok, fogadalmak, melyek a menedékvétellel együtt járnak.
1. A menedékvételnek három oka van,
(1.1) az első a félelem. A szenvedés különféle fajtáitól való félelem, hiszen a szenvedés számtalan formájától félünk, a fizikai szenvdéstôl, a mentális szenvedéstôl, a jelenlegi és az elkövetkezendô életünkben ránk váró szenvedésektől egyaránt, hiszen belátjuk, hogy önmagunk képtelenek vagyunk ezeken a szenvedéseken felülkerekedni, mert hiányoznak az ehhez szükséges képességeink nincs meg hozzá a bölcsességünk, a tudásunk, a hatalmunk. Ezért veszünk menedéket a három drágakôben.
(1.2) A második oka a menedékvételnek a hit, ennek három fajtáját ismerjük, a tiszta, világos hit, a vágyakozó hit, és a meggyőződéssel teljes hit.
(1.2.1) A tiszta hit azt jelenti, hogy amikor látjuk és megértjük a Buddha tulajdonságait és az általuk megjelenített tökéletességeket, akkor ezekre a tulajdonságokra ha már csak emlékezünk is, megtisztítja tudatunkat a zavarodottságtól, és az elhomályosodástól.
(1.2.2) A második a vágyakozó hit, ami azt jelenti, hogy amikor látjuk a Buddha magas szintű tökéletes tulajdonságait, akkor magunk is arra törekszünk, azt kívánjuk, hogy elérhessük ezeket a tulajdonságokat.
(1.2.3) A harmadik a meggyőződéssel teljes hit, ami a legfontosabb, mert azt jelenti, hogy nem csupán vakhit, vagy a családi hagyomány, vagy egyéb készen kapott érték miatt vetjük bizalmunkat a tanításokba, hanem amint a Buddha maga tanította, követőinek meg kell vizsgálni a tanításokat a maguk számára, és csak amikor meggyőződnek azok valódidságáról, akkor fogadják el hittel. Hasonlatosan mindezt ahhoz, mint amikor aranyat vásárolunk, és megvizsgáljuk több oldalról is, megvágjuk, megkarcoljuk, és megégetjük, és csak amikor meggyőződtünk valódiságáról, akkor vesszük meg.
(1.3) A menedékvétel harmadik, legfőbb oka a szeretetteljes együttérzés, ami azt jelenti, hogy saját tapasztalataink miatt tisztában vagyunk a mások fizikai vagy szellemi szenvedése elviselhetetlenségének, tudjuk, hogy min megy egy szenvedő lény keresztül, és a tudat maga is szenvedést jelent, hogy magunktól nem vagyunk képesek segítni hatalom, tudás és bölcsesség hiányában. A Mahayana buddhizmusban éppen ez a szeretetteljes együttérzés a fő oka a menedékvételnek.
2. A fő rész második része a menedékvétel tárgya. A Buddhában, a Dharmában és a Szanghában veszünk menedéket, és ez minden buddhista ösvényen megegyezik, de magyarázatuk különbözik a hinyanában és a mahayanában.
 (2.1) A mahayana felfogás szerint a Buddha az a személy, aki eloszlatta magában a zavarodottság és tudati elhomályosodás minden formáját, és megvalósította az összes lehetséges magas szintű képességet, a tökéletességeket, és a három kayát, a három testet. A három test: a dharma-kaya, a szamboga-kaya, és a nirmána-kaya. A dharma-kaya azt a testet jelenti, melyben megtalálható a kettős tisztaság. A kettős tisztaság az az alapvető tisztaság, hogy minden érző lény tudatának igaz természete a tisztaság, kezdettől fogva, tehát minden érző lény tartalmazza a buddha természetet. Ez tehát az alapvető tisztaság. Annak ellenére azonban, hogy birtokában vagyunk ennek a tisztaságnak, jelenleg ennek nem vagyunk tudatában, mert a tudatunkban uralkodó zavarodottság, káprázatok eltakarják előlünk a tudatnak ezt az elsődleges tisztaságát. A Buddha azonban a bölcsesség és az érdemek felhalmozásán keresztül kitisztította az összes elhomályosodást, és elérte a tudat másodlagos tiszatságát. A dharma-kaya tehát az a bölcsesség, melynek a kettős tisztaság birtokában van, tehát birtokában van minden jelenség legfelső magyarázatának. Más szóval a dharma-kaya nem más, mint a Buddha tudati aspektusa vagy szellemi része. A második kaya a szambogha-kaya. Ez minden Buddha végső fizikai aspektusát jelenti. Ennek különleges tulajdonsága az öt bizonyosság. Az első a hely, ami nem egy könönséges hely, hanem a Buddhák birodalmának legmagasabb szintje. A második bizonyosság, hogy a szambogha-kaya soha nem nyilvánul meg különböző formákban, mindig ugyanazt a tökéletes formát mutatja, a harminckettő jellel és a nyolcvan tökéletes minőséggel. A harmadik bizonyosság, hogy a szambogha-kaya soha nem szolgál különböző szintű tanításokkal, hanem mindig a mahayana-tanítások legmagasabb szintjét adja. A negyedik bizonyosság az idő bizonyossága, az tehát, hogy a szambogha-kaya nem jelenik meg a születés és halál megszokott ciklikusságaként, hanem mindig a legmagasabb szintű Buddha- birodalomban időzik. Az ötödik a tanítványok bizonyossága ez azt jelenti, hogy itt a legmagasabb szintű Bodhiszattvákat találjuk, akik már túl vannak a Bodhiszattva út tíz fokozatán. A nirmana-kaya valójában megnyilvánulási formát, emanációt jelent. Míg a szambogha-kaya mindig a legmagasabb szintű buddha birodalomban időzik, addig a nirmana-kaya mindig megnyilvánulhat, bármilyen helyen, és bármilyen formában, ami éppen szükséges. A történelmi, Shakyamuni Buddha szintén rendelkezett ezzel a testtel, hiszen jóval azelőtt, hogy földi alakjában megjelent volna Indiában, elérte a tökéletes magvilágosodást. Annak érdekében azonban, hogy a mindennapi ember és a földön élő érző lények számára megmutassa, hogy lehetséges elérni a megvilágosodást, hercegként is le lehet mondani a világról az igazság keresése során, el lehet érni az igazságot, felvette a földi létezés formáját, és emberi formában jelent meg előttünk. A mahayana tanítások szerint tehát Buddha az, aki ezt a három kayát, testet birtokolja. Ez a három kaya lényegét tekintve egy és ugyanaz, mégis a dharma-kaya leginkább a Buddha végső legmagasabb szintű bölcsességét, tudati aspektusát, a szambogha-kaya a lelki, szellemi aspektusát, a nirmana-kaya pedig a fizikai, testi aspektusát jelképezi.
 (2.2) A menedékvétel tárgyának második része a Dharma. Ennek a szónak sok különböző jelentése van, függően a szövegkörnyezettől, amikor azonban a Szent Dharmáról beszélünk, akkor ennek két fő aspektusát különböztetjük meg, ezek a tanítások, és a megvalósulások, tehát a Buddhák és Bódhiszattvák, akik megvalósították a tanításokat.
(2.2.1) A buddha tanításai rendkívül széles területeket ölelnek fel és mélységesek akár az óceánok. Számtalan megfontolás, vagy szempont alapján lehet őket rendszerezni, az egyik szempont például a tanítások témája szerinti rendszerezés. Ennek alapján három fő tématerületre csoportosíthatjuk a tanításokat, és így kapjuk a három kosarat, a tripitakát.
(2.2.1.1) A téma szerinti csoportosítás első "kosara" tehát a vinaya. Itt valójában a lehetséges morális viselkedési módoknak, az erkölcsi életnek a szintjeit találjuk. Ezeknek a leírását az a cél vezérli, hogy az erkölcsi magatartás ellenszere legyen az érző lényekben uralkodó vágyakozásnak, a dolgokhoz való ragaszkodásnak. A vinaya célja tehát leírni azt, hogy hogyan lehet az érző lények tudatában uralkodó zavarodottságot legyőzni, egyfajta ellenszerként szolgál tehát.
(2.2.1.2) A második csoport a szútrák csoportja, itt a harag a gyűlölködés ellen találunk ellenszert, hiszen a meditációk különféle szintjeit írják le a szútrák.
(2.2.1.3) A harmadik ellenszer az abhidharma, a tudtalanság ellen. Ez a csoport a bölcsesség különféle szintjeit foglalja magába.
Ezek voltak tehát a Dharma tanítási aspektusai téma szerint csoportosítva.
(2.2.2) A Dharma második aspektusa pedig a megvalósulások aspektusa. Itt azt találjuk, hogy az előzőekben megnevezett erkölcsi magaviseleten, meditáción, és a bölcsességen, tehát ezeken a gyakorlatokon keresztül megvalósulnak az összes Buddhák és Bódiszattvák tapasztalatai, valamint saját már megvalósult és ezután megvalósulandó tapasztalataink.
(2.2.3) A Dharma harmadik aspektusa a Szangha. A szó jelentése közösség. Elsődleges szinten minden embert jelent, aki az ösvényre lépett, a valódi Szangha azonban azoknak a Bodhiszattváknak a csoportját jelenti, akik a megvilágosodás ösvényén elértek már egy visszafordíthatatlan szintet.
Ez volt tehát a menedékvétel három tárgya.
 3. A menedékvétel harmadik fő összetevôje, hogy milyen módon veszünk menedéket. Itt tudnunk kell, hogy a menedékvétel előbb említett három tárgyát nem a Buddha találta ki. Ez az a folyamat, melyen szükségszerűen végig kell mennünk a szellemi tökéletesedés során, hiszen a mindennapi életben is azt találjuk, hogyha egy számunkra ismeretlen végállomáshoz akarunk eljutni, vagy ha egy újfajta feladatot akarunk végrehajtani, akkor amire legelőször szükségünk van, az egy tapasztalt vezető.
(3.1) Enélkül a vezető nélkül nem tudjuk elérni célunkat, ezért amikor a lelki tökéletesedés útjára lépünk menedéket veszünk a Buddhában, aki innentől fogva a kalauzunk lesz, aki megmutatja az utat a helyes irányba.
(3.2) A menedékvétel módjának második összetevője a Dharma, ami azt jelenti, hogy menedéket veszünk a Dharmában, mint tulajdonképpeni ösvényünkön. Annak érdekében, hogy elérjük célunkat, erőfeszítéseket kell tennünk, és haladnunk kell az úton. Hasonló módon, ahhoz hogy a megvilágosodást elérjük, magunknak kell gyakorolnunk a dharmát. Bár a tanító, vagy az útmutatás fontos, a fő erőfeszítéseket magunknak kell megtennünk, mert enélkül, hiába van mellettünk a legjobb tanító, vagy vezető, nem érhetünk célba. Így tehát a Dharma a tulajdonképpeni utat jelenti, melyen haladunk.
(3.3) A menedékvétel módjának harmadik része ahogyan a Szanghában, mint szellemi társak körében veszünk menedéket. Amikor egy hosszú, bonyolult utazásra szánjuk magunkat, sokat segíthet, ha összefogunk olyan társakkal, akik ugyanabba az irányba igyekeznek.
4. A haszon, melyre szert tehetünk a menedékvétel által.
A szútrák szerint ez a haszon felbecsülhetetlenül nagy. Olyan hatalmas és mélységes, hogyha annak fizikai formája lenne, akkor a világegyetem egész szélessége nem lenne elegendő, hogy a menedékvétel jótéteményeit magába foglalhassa. A menedékvétel célja nem más, minthogy a helytelen, világi ösvényről áttérjünk a helyes, tehát szellemi ösvényre. Bármilyen feladatot hajtunk is végre, ha avatott, megbízható, magas szintű segítőtársunk, tanítónk van, nem ronthatjuk el a dolgot. Ugyanígy van ez a szellemi ösvényen is: magas szintű, beavatott mesterek irányításával utunk biztonságos lesz. Megváltozunk tehát nevünkben és a világgal szemben elfoglalt pozíciónkban. A menedékvétel után a Dharma védelmezőinek oltalmába kerülünk, annak tehát aki a három drágakőben menedéket vett, kevésbé árthatnak a gonosz szellemek és a létezés birodalmának fizikai ártalmai.
5. Szabályok és kötelmek.
Amikor egy idegen országban tartózkodunk, természetes, hogy alávetjük magunkat az ország törvényeinek és szabályainak, ugyanígy, amikor a három drágakőben menedéket veszünk, kötelezzük magunkat, hogy ennek az ösvénynek a kötelmeit figyelembe vesszük. Vannak általános és különleges szabályok.
(5.1)Általános:
(5.1.1) Megfogadjuk, ezentúl semmilyen körülmények között nem adjuk fel a menedéket, még akkor sem, ha ez az életünkbe kerül, vagy bármely más magas árat kell érte fizetnünk.
(5.1.2) Bármely körülmény, vagy különleges helyzet alakul is ki, nem igyekszünk más módszerrel megoldást keresni, csak a menedékvétel szerinti módszerekkel.
 (5.1.3) A menedékvétel után folyamatosan felajánlásokat teszünk lehetőleg minden nap, de ha ez nem áll módunkban akkor a különleges napokon, például a Buddha születésnapján, a megvilágosodás napján és az egyéb kitüntetett napokon.
(5.1.4) Folyamatosan és szorgalmasan gyakoroljuk a menedékvételt. Amint annak érdekében, hogy elbújjunk az eső elől, nem elég ismételgetnünk a szót, hogy "barlang barlang barlang", hanem be kell mennünk a barlangba és akkor szárazak maradunk, ugyanígy a menedékvétel szavainak ismételgetése sem elegendő hanem lelkünk és tudatunk legmélyebb rétegeiben is, tehát teljesen át kell éreznünk annak felismerését, hogy ettől a pillanattól fogva a három drágakő szellemi irányítása alá helyeztük magunkat. Hozzátartozik az is, hogy másokat is rávezetünk a gyakorlásra.
(5.1.5) Bármerre megyünk is a világban, megemlékezünk annak az iránynak a Buddhájáról, mivel minden iránynak saját Buddhája van. Vagy legalább próbáljunk a Buddhára gondolni, bármerre járunk is.
(5.2) A különleges szabályok következnek:
(5.2.1) Az első, hogyha menedéket veszünk a Buddhában, akkor többé nem veszünk menedéket világi istenségekben. A földi istenségeket lehet tiszteletben tartani, de nagy különbség van a tisztelet és a menedékvétel között. Ha tehát világi istenségekben veszünk menedéket akkor megszegjük a menedékvétel szabályait. Valódi hitet és odaadást kell kifejlesztenünk a Buddha iránt. Ez azt is jelenti, hogy a Buddha bármiféle állapotban lévő ábrázolásának legkisebb részeit is tisztelnünk kell, ha tehát egy Buddha szobor eltört darabjaival találkozunk, azokat is a legnagyobb tisztelettel kell kezelnünk, nem szabad rájuk lépnünk, vagy a földre helyeznünk őket.
(5.2.2) A Dharmában történt menedékvétel után nem szabad szándékosan ártanunk egyetlen érző lénynek sem.
(5.2.3) Ettől a ponttól kezdve arra kell törekednünk, hogy saját képességeinkhez mérten tanítások meghallgatásával, elmélkedéssel és meditációval a lehető legnagyobb mértékben gyakoroljuk a szellemi ösvényt. A legapróbb papírdarabot tiszteletben kell tartanunk, melyen bármely nyelven is a Dharma szavait találjuk.
(5.2.4) Miután a Szanghában menedéket veszünk, nem szabad eretnekeket választanunk szellemi társainkként.
(5.2.5) Igazi, őszinte és tiszteletteljes kapcsolatot kell kifejlesztenünk a Szangha többi tagjával, és tiszteletet kell kimutatnink még a legapróbb ruhadarab iránt is, mely piros illetve sárga színű, tehát a hagyományvonal színeit tartalmazza.
Ezek voltak tehát a menedékvétel fő összetevôi. Meg kell még jegyeznünk, hogy a mahayana menedékvétel ehhez képest is egy speciális menedékvétel, melynek még négy négy eleme van (6).
(6.1) Ha létezik is a menedékvétel fő oka, a félelem, a hit és az együttérzés, a mahayana menedékvételben a szeretetteljes együttérzés kell, hogy a legfőbb ok legyen, mivel a mahayana ösvényen nem saját érdekünkben , hanem minden érző lény javára gyakoroljuk a szellemi ösvényt, és a menedékvétel fő célja is ez.
(6.2) A menedékvétel időtartama. A mahayana menedékvétel nemcsak erre a földi életre szól, hanem egészen addig, amíg a megvilágosodást el nem érjük.
(6.3) A menedékvétel tárgyában is van eltérés, mert bár itt is a három drágakôben veszünk menedéket, de a legfőbb tárgya a mahayana menedékvételnek a Buddhákban van.
(6.4) A menedékvétel célja nemcsak a saját érdekünk, hanem a kiterjedés nélküli, végtelen térrel megegyezô számú érző lények javának szolgálata.
 7. A bevezető gyakorlatok.
(7.1) Mindezek megértése után, gyakorolnunk kell, és ismételnünk a menedékvételt ahányszor csak lehet.
A menedékvétel recitálása végén azzal a kéréssel kell fordulnunk a Buddhákhoz, hogy adják áldásukat tudatunkra, hogy ezáltal közvetlenül bekapcsolódhassunk a Dharma folyamába. Arra is a Buddhák áldását kérjük, hogy Dharmagyakorlásunk teljes, tökéletes eredményes beteljesüléshez vezessen. Ahhoz is az Ő áldásukat kérjük, hogy a szellemi ösvényen sikerüljön minden káprázatot és zavarodottságot eloszlatni magunk elől. Ahhoz is a Buddhák áldását kérjük, hogy a szellemi ösvényen való előrehaladásunk során a létezés világában tapasztalt képzetek, a dolgok általunk fantáziált létmódjai, a különféle káprázatok és illúziók mind-mind a legmagasabb fokú bölcsességgé alakulhassanak át. Ahhoz is az Ő áldásukat kérjük, hogy tudatunkban egytelen pillanatra se bukkanhassanak fel nem vallásos gondolatok. Ahhoz is az áldásukat kérjük, hogy rövid időn belül elérhessük a megvilágosodás végső állapotát. Így hajtjuk végre a bevezető gyakorlatok első részét.
(7.2) Ezután következik a megvilágosodás gondolatának kialakítása. Saját tapasztalatunk alapján tudjuk, hogy miképpen szenvednek az érző lények. Valamennyi érző lénnyel kölcsönös függési viszonyban vagyunk, legyen az közvetlen, mint szüleink, vagy közvetett egyéb lények, de egymás nélkül nem boldogulhatunk. Mivel látjuk, hogy képtelenek vagyunk életünkben mások nélkül boldogulni, helytelen, hacsak a saját megszabadulásunkra gondolunk, hanem a többiekről is meg kell emlékeznünk. Látjuk azt is, hogy hiába érezzük át a többi érző lény szenvedését, mégis képtelenek vagyunk segíteni rajtuk, mert nincs birtokunkban a tudás, a hatalom és a bölcsesség. Mi tehát a leghatásosabb módszer arra, hogy a többi érző lény segítségére legyünk? Ha elérjük a megvilágosodás állapotát, hiszen a Buddha tökéletességének egyetlen fénysugara, vagy tanításainak egyetlen sora is érző lények egész seregét képes megszabadítani a szenvedéstől. A megvilágosodás legkisebb kiáramló sugara is mérhetetlen jótétemény lehet sz érző lények számára, ezért minden érző lény érdekében kell elérnünk a megvilágosodást. Semmiféle eredmény nem jöhet létre megfelelő ok és megfelelő körülmények nélkül. A megfelelô ok az, hogy szilárdan elhatározzuk: ezentúl szorgalmasan gyakoroljuk valamennyi Buddha, a mahayana tanítások ösvényét. Ezáltal nemcsak a helytelen világi ösvényről állunk a helyes, tehát szellemi ösvényre, hanem az alacsonyabb szintű ösvényről a magasabb szintű ösvényre is, mert nincs annál magasabb szintű cél, mint amikor a megvilágosodást kívánjuk elérni.
Ezt a két összetevőt, a menedékvételt, és a megvilágosodás gondolatának kialakítását együtt is lehet gyakorolni, sőt, Atisha óta ez az alapja minden buddhista iskola legalapvetőbb tanításának. Az ima így szól:
Buddha, Dharma, Szangha,legkiválóbb közösség, ezekben veszek menedéket mindaddig, amíg a megvilágosodás állapotát el nem érem.
A nagylelkűség és egyéb erények ereje folytán
érhesse el valamennyi érző lény a megvilágosodás állapotát.
Ebben az imában is azt találjuk, hogy történik egy felajánlás, melyen keresztül saját gyakorlatunk által felhalmozott érdemeket felajánljuk minden érzô lény javára.
Ezzel tehát végére értünk a tanítás bevezetô, megalapozó részének. A tanítás fő részét holnap fogom előadni. Most pedig az érdemek felajánlása történik. (Ima recitálása) |
